Kezdet-leges

  Most hallgatok, mert erre nehéz szavakat találni. Megkaptam, sikerült! Szeretnék ujjongani, örömtáncot lejteni, mégis csak ülök, s bámulok magam elé, felfognom is nehéz….nem találom a szavakat, most nem…de miért?! Eltart egy ideig, mire rájövök…. Erre is kondicionálja magát az ember, a kifejezés tárában nincsenek szavak a jó dolgok leírására. Rengeteg keserédes történetet, verset olvastam,… Tovább »

 Szépen hozzászoksz egy kényelmes élethez. Van egy hely, ahol, alszol, eszel, élsz, s van valaki, akit hazavársz, segged alatt autó, a tömegközlekedést inkább látod, mint megéled. Aztán egyszer csak „robban a bomba” (ilyen lehetett az ősrobbanás), és atomjaira hullik minden. Az első sokk a legnehezebb, aztán elkezded a szemcséket külön nézegetni, közelről, rácsodálkozva, ítélet nélkül…. Tovább »

Régen a legkisebb fiú elindult világot látni, hogy felfedezze önmagát, s megmutassa a szüleinek, esetleg választott szerelmének és persze talán önmagának is, hogy mire képes. Neki már nem jutott az örökségből, és a családi tűzhely mellett sem fér meg, tehát valahol kénytelen is arra, hogy megteremtse magának a lehetőségeket. Bár sok mesében egyszerűen az az… Tovább »

Lagymatag őszi délután van, még melegít a nap, táskámban laptoppal, fényképezőgéppel indulok neki a városnak…Fülemben szól a zene, mint megannyi sortársamnak, akik egyedül „kényszerülnek nekivágni a nagyvilágnak”…Várom a buszt, üvölt a zene, lépteim táncosak…visz a lendület, s bár rajtam kívül csupán egyetlen szőkeség szobrozik, szintén fülhallgatóval a fülében a megálló műanyag bódéjában, ha többen lennének… Tovább »

Régóta szemezek a gondolattal, hogy blogot írjak én is, mint annyian mások, s kinyilvánítsam végre véleményemet, mert véleményem aztán van! S gondoltam is magamban sok mindenről sokat, ám merszem kinyilvánítani mégsem volt…halkan hőbörögtem, Bödőcsöt idézve kummogtam magamban, azzal a sejtelemmel, hogy pedig én aztán tudom a tutit…s megmondanám, ha kérdeznék, de senki nem kíváncsi rám!… Tovább »